A kutyaoktatásról

  Egyre gyakrabban találkozhatunk ún. nemkívánatos viselkedésformákat mutató kutyákkal, és sajnos szintén gyakorta kóros viselkedészavarban szenvedő ebekkel is. A változtatásra, kijavításra természetesen ma már megfelelő módszerek és eszközök állnak rendelkezésre. Viszont ezek javarészt csak akkor vezetnek eredményre, ha a kutya legalább az alapengedelmességi ismeretekkel rendelkezik.
"5 + 2"-nek nevezik ezt a kutyával foglalkozók. Ez nem mást jelent, mint az 5 alapvezényszót, kommandót, kutyatulajdonosi kívánságot:
1. a behívást,
2. a leültetést,
3. a fektetést,
4. a helyben maradást,
5. a pihenő-, ill. alvó helyre küldést, 

                                                                                                            
  A "+ 2" alatt pedig az úgynevezett "feloldó" és a "tiltó" vezényszót, utasítást kell érteni.  Az első megszabja, hogy a korábban kiadott utasítást már nem kell tovább a kutyának végrehajtania, ismét maga dönthet cselekvése irányáról és mikéntjéről. A második pedig általános tiltást jelent, megszabva, hogy a kutyának mit nem szabad tennie, vagy hogy amit éppen elkezdett csinálni, azt a "falkavezér" nem tartja helyesnek.
 Ezt manapság egy jó szakkönyv segítségével, vagy akár anélkül is, minden kutya gazdája saját maga is megtaníthatja a kutyájának. A gyakorlatban azonban nagy segítséget jelenthetnek a kutyaiskolák, illetve azok magas szinten képzett szakemberei. Melyik kutyaiskola milyen, és melyik felel meg legjobban az adott ember/kutya párosnak? Ebben próbálunk az alábbiakban segíteni és tanácsot adni.
  Az EU országaiban nincs egységes jogi szabályozás arra, hogy ki alapíthat és vezethet úgynevezett kutyaiskolát. A szakmai színvonal és az egyes iskolákban követett módszerek meglehetősen széles skálán mozognak. Nem csoda tehát, hogy manapság egy újdonsült kutyatulajdonos nehezen igazodik el és sok esetben tanácstalan, hogy melyik kutyaiskolát válassza, melyik felelne meg legjobban az ő személyes adottságainak, elvárásainak és nem utolsósorban a kutyájának.

  Bentlakásos oktatás?

A kutyaiskolák programajánlatai, különféle újságok hirdetései között gyakorta találkozni többnapos vagy hetes bentlakásos kiképzési, oktatási lehetőséggel. Ez röviden azt jelentheti, hogy a kutyatulajdonos leadja a kutyáját, neveletlenül, kiképzetlenül, viselkedészavarosan, vagy ha úgy tetszik, "bután", majd egy bizonyos idő után és bizonyos összeg kifizetése után elhozza a kutyáját - megnevelten, kiképzetten, viselkedészavaroktól mentesen, ha úgy tetszik: "okosan". Kétségtelenül jól hangzik ez így, legalábbis az avatatlan, kutyás ismeretekben teljesen járatlan emberi logika szerint. Ám ha viselkedéstanilag, vagy a "kutya, mint falkaállat" szempontjából jobban megvizsgáljuk, van néhány ellentmondásos, vagy enyhén szólva helytelennek mondható pontja ennek módszernek.

- A gazdinak otthonról semmilyen ellenőrzési lehetősége nincs afelett, hogy milyen szakmai felkészültséggel, ki és mennyi időt foglalkozik a kutyával.

- A gazdinak nincs ellenőrzési lehetősége arra vonatkozólag, hogy milyen oktatási módszert, technikai eszközt használnak a kutyájánál.

- Nem utolsó sorban pedig a gazdinak is meg kell tanulni ,,kutyául"!

 Otthoni oktatás?

Ez az oktatási forma abból a logikus fölismerésből fakadt, hogy a jelenlegi kutyatartók túlnyomó részének törzskönyv nélküli vagy keverék kutyája van, ennélfogva nem vonzódnak sem az FCI küllemkiállításokra felkészítő tanfolyamaihoz, sem pedig a különféle fajtaegyesületek, szervezetek, csoportosulások kutyaiskoláihoz, de még csak a munkakutya-kiképzőkhöz sem. ráadásul nekik más az igényük, elvárásuk, elképzelésük az egész kutyaiskola, kutyaoktatás témakörről. Nem akarják, hogy a kutyájuk körbefusson a ringben és megálljon a bíró előtt, eltűrve, hogy annak ellenére, hogy ő nem falkatag, mégis beletúrjon a fogai közé. Nem akarják, hogy a pincherjük átugorja a kétméteres palánkot, vagy a collie-juk szabályosan fogja a csibészeltető segéd kipárnázott karját. Ezeknek a kutyatartóknak másfajta, egyre szaporodó hétköznapi elvárásai vannak kutyáikkal szemben.

Néhány példa, hogy mik ezek az elvárások:
- a kutya nyugodtan maradjon otthon egyedül,
- ne kezdjen tombolni, ha idegen jön a lakásba,
- legyen szobatiszta,
- ne ugráljon föl a gyerekre,
- szálljon be az autóba és ott nyugodtan maradjon,
- ne kaparja ki a kertben a virágot.

Ezt a fölsorolást bizonyára sok olvasó tovább tudná - saját tapasztalatai alapján - folytatni.

  Ezeket és az emberi alapelvárásokat (nyakörvhöz, hámhoz, pórázhoz szoktatás, a kutya nevének megtanítása stb.) sokkal jobban meg lehet tanítani az ember és a kutya megszokott környezetében, mint a kutyaiskolában.

Ugyancsak elgondolkodásra érdemes minden kutyaiskolai szakember számára az a gyakran hallható kutyatulajdonosi panasz is, hogy "a kutyaiskolában mindent megcsinál a kutyám, de itthon nem fogad szót". Ennek oka egyetlen esetben sem a kutya! Feltehetően ezen esetekben az otthoni oktatás vagy a kettő kombinációjának (a kutyaiskolában is,és otthon, a megszokott környezetben is) eredménye nem okozott volna csalódást a gazdinak.

.

  Az a fontos, hogy a kutya hogyan tanul

Az ember sok mindenre és sokféleképpen taníthat meg egy kutyát. Mielőtt valaki kutyájával egy kutyaiskolába beiratkozik, ajánlott minél többet megtudnia a vezető és az ott dolgozók szakmai képesítéséről, továbbképzéseiről, speciális szakterületeken szerzett képesítéseikről, és nem utolsósorban ezek időpontjairól.

  Egy több évtizeddel ezelőtt szerzett "koszorús mesterkiképző" cím nagyfokú tapasztaltságra éppen úgy utalhat, mint idejétmúlt, nem időszerű módszerekre. 

A "klikkertréner" megnevezés mögött állhat néhány napos, internetről merített elméleti ismeretanyag éppen úgy, mint egy korszerű és kiváló oktatási módszer többéves komoly gyakorlati ismerete. 

Fogadjuk fenntartással a magukat ,,kutyasuttogó" , vagy egyéb divatos módon reklámozó ,,szakembereket"!

Tapasztalatom szerint az igazi kutyások nyitottak az újra, viszont alázatosak a szakmájukhoz, mindenekelőtt pedig nem tartják magát megváltónak.

 Sokszor tapasztalható, hogy ragaszkodnak a trénerek az saját, általuk használt, sokszor szélsőséges módszereikhez, legyen szó a poroszos, kőkemény idomítás, vagy csak pozitív megerősítésre alapuló módszer. Mint minden szélsőség, ezek is károsak lehetnek a kutya személyiségére, az igazság valahol középen van, mindig a kutya- gazda pároshoz igazított módszert kell választani. Ehhez kell a jó érzékű szakember, aki meglátja a helyes utat, és segít kiválasztani a helyes módszert.

A kutyaiskolák szakembereinek manapság elegendő módszer és technikai segédeszköz áll rendelkezésére, hogy a kutyatulajdonosok igényeit és kívánalmait maximális kielégítse. Semmi nem indokolja, hogy az állatnak fájdalmat okozó módszereket kelljen alkalmaznia. Annál is inkább, mert a szöges nyakörv, elektromos sokkhatást okozó berendezések használata, a kutya verése, bármilyen eszközzel történő bántalmazása sérti az 1998. évi XXVIII. törvény az állatok védelméről II. fejezet 9 § / 1. pontjában kimondottakat. (Ausztriában már törvényileg tilos a Teletakt, Innotek és hasonló eszközök forgalmazása és használata, Németországban most van folyamatban a BHV - kutyanevelők és viselkedési tanácsadók szakmai szövetsége - indítványozására a készülékek általános betiltása.) Egy bernáthegyivel vagy egy német doggal begyakorolni valamit természetesen más, mint egy chow-chow-val vagy egy tacskóval. A fajtabeli különbségek sok esetben más és más oktatási módszert igényelnek. Az igazán jó kutyaiskola figyelembe veszi ezt a csoportbeosztásnál és az egyéni oktatásnál egyaránt.