A kutyák figyelik egymás viselkedését és tanulnak egymástól. |
De nemcsak a
jó dolgokat, hanem a nemkívánatosakat, így a „gödörásás tudományát” is
elleshetik egymástól. Sőt, egyesek szívesen segédkeznek a tavaszi vagy őszi
kerti munkáknál, ültetéseknél. A baj csak az, hogy ők általában nem oda ássák a
lyukakat, ahová azokat a gazdi szeretné.
Az első kutyánk egy tacskókölyök volt. Lakott a házban egy felnőtt foxterrier is. Valahányszor séta közben találkoztunk vele, az én kutyám azonnal a nyomába eredt és lelkesen figyelte, hogy a másik mit csinál és igen hamar utánozta is. A megfigyelés és a tanulás nyomán így került sor az első ugatásra, majd – néhány orra bukást követően – a „férfias” pisilésre is. Együtt „nyomoztak”, szimatolták és felülírták a kollégák „üzeneteit”. Ám a tanár-tanítvány viszonynak vége szakadt, amikor a foxit – családalapítás céljából – meglátogatta egy szuka. Az én kamaszom nagy, valószínűleg férfias érdeklődéssel körülszagolta, amit a foxi zokon vett, mert vetélytársat látott benne. Bizony nem volt egyszerű dolog szétválasztani őket. Attól kezdve, minden barátságot elfelejtettek, és már messziről utálták egymást. De valami hasonlót tapasztalhatunk az emberek között is…
A kutyakiképzők azt mondják, hogy a kölyköket lehetőleg ne vegyük el túl korán az anyjuktól, mert anyjukat figyelve tanulnak, és tizenkét hetes korukig mindent magukba szívnak, amit látnak, hallanak, ízlelnek, szagolnak és éreznek. Számos dolgot az egymással való játék közben jegyeznek meg. Minél többet tanul a kölyök a korai hetekben, annál jobban fog alkalmazkodni felnőtt korában.
Ha egy idősebb kutya mellé befogadunk egy kölyköt, az a kezdeti bizonytalanság után igazi kis örökmozgó lesz, és öregebb társát is megfiatalítja. Egy tizenéves „öregúr” úgy szaladgál vele föl, alá, ahogy már régen nem tette. Rendszerint együtt alszanak, és a kölyök mindent megtanul a korosabb társától. Ha ugat, figyel és követi. Ha az egyiket hívjuk, mindkettő rohan.
Ha több kutyával együtt játszik kölyökkutyánk, tanulnak egymástól. És már csak a birtoklás öröméért is elrohannak az eldobott tárgy után, nehogy a másik előbb megszerezze. Sőt! A lányom kutyájának állandó játszótársai vannak. Az egyik kitalálta, hogy elbújik, és a többiek pillanatok alatt rájöttek a játék mikéntjére. Nem kellett hozzá sok idő, és már egy másik kukucskált ki egy fa törzse mögül, várva, hogy a többiek megtalálják. Kutyánk más kutyákkal együtt tanulhatja meg az engedelmességet, a fegyelmet.
Csányi Vilmos Bukfenc és Jeromosról írt könyvében többek között arról számol be, hogy kutyái még tolmácsolásra is képesek voltak. Mivel Jeromos, az új kutyus még nem ismerte a gazdi jelzéseit, Bukfenc tanította. Az elején csak Bukfenc figyelt a gazdájára, míg Jeromos Bukfencet leste. Aztán a korelnök „lefordította” a kicsinek a szituációt. Később már ő is jobban figyelt a gazdájára, és ha valamit rosszul csinált, Bukfenc leugatta. Idővel aztán Jeromosnak nem volt szüksége tolmácsra.
Az első kutyánk egy tacskókölyök volt. Lakott a házban egy felnőtt foxterrier is. Valahányszor séta közben találkoztunk vele, az én kutyám azonnal a nyomába eredt és lelkesen figyelte, hogy a másik mit csinál és igen hamar utánozta is. A megfigyelés és a tanulás nyomán így került sor az első ugatásra, majd – néhány orra bukást követően – a „férfias” pisilésre is. Együtt „nyomoztak”, szimatolták és felülírták a kollégák „üzeneteit”. Ám a tanár-tanítvány viszonynak vége szakadt, amikor a foxit – családalapítás céljából – meglátogatta egy szuka. Az én kamaszom nagy, valószínűleg férfias érdeklődéssel körülszagolta, amit a foxi zokon vett, mert vetélytársat látott benne. Bizony nem volt egyszerű dolog szétválasztani őket. Attól kezdve, minden barátságot elfelejtettek, és már messziről utálták egymást. De valami hasonlót tapasztalhatunk az emberek között is…
A kutyakiképzők azt mondják, hogy a kölyköket lehetőleg ne vegyük el túl korán az anyjuktól, mert anyjukat figyelve tanulnak, és tizenkét hetes korukig mindent magukba szívnak, amit látnak, hallanak, ízlelnek, szagolnak és éreznek. Számos dolgot az egymással való játék közben jegyeznek meg. Minél többet tanul a kölyök a korai hetekben, annál jobban fog alkalmazkodni felnőtt korában.
Ha egy idősebb kutya mellé befogadunk egy kölyköt, az a kezdeti bizonytalanság után igazi kis örökmozgó lesz, és öregebb társát is megfiatalítja. Egy tizenéves „öregúr” úgy szaladgál vele föl, alá, ahogy már régen nem tette. Rendszerint együtt alszanak, és a kölyök mindent megtanul a korosabb társától. Ha ugat, figyel és követi. Ha az egyiket hívjuk, mindkettő rohan.
Ha több kutyával együtt játszik kölyökkutyánk, tanulnak egymástól. És már csak a birtoklás öröméért is elrohannak az eldobott tárgy után, nehogy a másik előbb megszerezze. Sőt! A lányom kutyájának állandó játszótársai vannak. Az egyik kitalálta, hogy elbújik, és a többiek pillanatok alatt rájöttek a játék mikéntjére. Nem kellett hozzá sok idő, és már egy másik kukucskált ki egy fa törzse mögül, várva, hogy a többiek megtalálják. Kutyánk más kutyákkal együtt tanulhatja meg az engedelmességet, a fegyelmet.
Csányi Vilmos Bukfenc és Jeromosról írt könyvében többek között arról számol be, hogy kutyái még tolmácsolásra is képesek voltak. Mivel Jeromos, az új kutyus még nem ismerte a gazdi jelzéseit, Bukfenc tanította. Az elején csak Bukfenc figyelt a gazdájára, míg Jeromos Bukfencet leste. Aztán a korelnök „lefordította” a kicsinek a szituációt. Később már ő is jobban figyelt a gazdájára, és ha valamit rosszul csinált, Bukfenc leugatta. Idővel aztán Jeromosnak nem volt szüksége tolmácsra.
( forrás: kutya.hu)
